Hogyan szereztem meg az amerikai jogosítványom?



Szia!


Egy újabb bakancslistás tételt pipáltam ki az elmúlt másfél hétben. Sőt, ha jobban átgondolom, akkor nem is egyet, hanem kettőt. Nagyon pörögnek az események mostanában és csak kapkodom a fejem azon a sok jó dolgon, ami történik. Ezekről szeretnék most beszámolni, illetve részletesebben arról, hogyan szereztem meg a jogosítványomat itt Amerikában.






Soha nem volt jogsim és azt is meg tudnám számolni csak az egyik kezemen, hányszor ültem volán mögött, szóval mondhatom, hogy teljesen szűzen álltam ennek a folyamatnak neki miután kiköltöztem.

A Tapasztalataim Amerikában - 1. rész című bejegyzésemben meséltem arról, hogy az elméleti vizsgám hogyan zajlott. Számítógépen kellett kitöltsem a tesztet, ami elsőre sikerült, s egyből meg is kaptam a tanulói jogosítványt, amivel első perctől fogva vezethettem forgalomban, de csak akkor, ha ült mellettem valaki, aki elmúlt 18 (azt hiszem 18 - vagy 21?) és szintén van jogsija.

Annak ellenére, hogy megvolt ez a papírom, nem igazán vitt rá a lélek, hogy beüljek a párom mellé a kocsiba és gyakoroljak. El is telt kb 3 hónap, s majd csak június elején kezdtük el a gyakorlást. Ekkor már úgy voltam vele, hogy minél hamarabb le szeretném tenni a forgalmi vizsgát. Ugyanis az Egyesült Államokban nem tudsz létezni se jogsi, se autó nélkül. És ezt értsd szó szerint. Ez az ország arra van berendezkedve, hogy mindenki mindenhova kocsival jár. Persze járnak buszok is, de azt amolyan lepukkant, rossz arcú emberek használják, akiknek nincs igazán pénzük, s nem szívesen ülsz fel melléjük...

Egyébként nagy mázlim volt a munkahelyemmel kapcsolatban. Júniusban megkaptam a munkavállalási engedélyemet, majd július elején el tudtam kezdeni dolgozni egy jópofa,  családi vállalkozásban. Ez a munkahely pedig 30 percnyire van tőlünk biciklivel. Így nem volt probléma, hogy nincs jogsim, mert el tudtam tekerni. Jó kis kardiós edzés volt minden egyes nap. :)

Szóval júniusban és júliusban gyakoroltunk a vezetést. Aztán augusztusban foglaltam egy időpontot, a forgalmi vizsgára. 3 héttel későbbre, augusztus 25-re kaptam meg. Na, gondoltam, ez így szuper, mert akkor ez alatt a 3 hét alatt teljesen felkészülök. Gyakoroltunk, átolvastam a KRESZT, tanulmányoztam, hogy konkrétan miket fognak kérni. Sőt, még videókat is néztem vizsgákról a a neten. Sok ember felveszi és feltolja a Youtube-ra. Te meg megnézheted és felkészülhetsz rá lélekben. :)

Eljött aztán a 25-e és aznap reggel azt éreztem, hogy készen vagyok. Maximálisan készen állok a vizsgára. Ez egy jókora magabiztosságot adott.

Izgultam egész délelőtt. Nem az az ideges izgulás volt, de azért mocorgott a gyomrom. Emlékszem, akkor izgultam utoljára ilyenformán, amikor januárban a vízumkérelmemmel besétáltam az amerikai nagykövetségre. Fú, az viszont kegyetlen rossz izgulás volt, mert egyáltalán nem tudtam mire számítsak. Sosem voltam azelőtt nagykövetségen interjún. Ennél a vizsgánál viszont tudtam, hogy mire kell készülnöm.

Ide bebiggyesztem, hogy ugyan vezettem már a párom Tesla Model X autóját, ami egy álom, nem azon tanultam meg vezetni és nem is azt vittem el a vizsgára. Öreg hölgyike, egy 14 éves Toyota Corolla volt a társam az elmúlt 1 hónapban, amit barátoktól béreltünk pont amiatt, hogy gyakorlatot szerezhessek és vizsgázni mehessek. Bár kopott volt és öreg, jól ment és szerettem vele közlekedni. A vizsgán is nagyon jól viselkedett.

Na, de hogy mit kellett csinálják pontosan? Egy gigantikus meglepődés volt, az biztos! Hihihi!
Láttam korábban egy Youtube videót, ahol a srác egy parkolóban vizsgázott le a vizsgabiztossal az anyós ülésen. Én csak lestem. Mondtam is Balázsnak, hogy ilyen van? Ez komoly? Nem megy ki a srác a forgalomba a FORGALMI vizsgán???

Úgy látszik, ilyen tényleg van. Mert én is így vizsgáztam!!! :) Az épület mögött gyönyörűen ki volt alakítva egy KRESZ pálya. Amikor Balázzsal az autópályáról rákanyarodtunk a kisútra, ahol az épület volt (itt kellett bejelentkezni, hogy csókolom, megjöttünk), és megláttam azt a KRESZ pályát... a legelső gondolatom az volt, hogy tuti ott fogok majd én is keringeni. És bizony. Ott kellett keringjek. :)

Az egész vizsga maximum 10 percig tartott. Egy fiatal srác volt a vizsgabiztos és egy idősebb hölgy is beült hátra. Miután ellenőriztették velem az autó megfelelő működését, azaz működik-e az index, a fék, a kormány, beültek a kocsiba mellém és megkértek, vezessek hátra a KRESZ pályára. (Nagyot mosolyogtam magamban. :) ) Ott ezeket kérték tőlem:

  • jobbra, balra kanyarodás,
  • tolatás
  • merőleges parkolás
  • 3 pontos megfordulás
  • erős fékezés 40 km/h-ról
  • demonstráció, hogyan parkolom le az autót lejtőn felfelé.

Nagyon meleg volt, izzadtam... Még szerencse, hogy a maszk eltakarta az arcom és nem látták mennyire ki vagyok vörösödve a melegtől és attól, hogy izgulok. :) Ezek ellenére higgadtan csináltam végig a feladatokat, nem siettem, mindennek hagytam időt.

Végül megkértek, hogy vezessek vissza az épület parkolójába. Visszamentünk. Kiszálltunk, majd a vizsgabiztos közölte, hogy "gratulálok, sikerült a vizsga"! Én meg "jaaaajj, de jóóó"!!!

Itt most szeretnék is egy kicsit dicsekedni. A vizsga után megkérdezte a hölgy, hogy "már más országban is volt jogosítványom korábban"? Mondtam, hogy "nem, ez a legelső". Erre elkezdte mondani, hogy "tényleg? Mert tökéletesen hajtottad végre az egész feladatsort és nem igazán szoktunk olyan személlyel találkozni, aki ezt megcsinálja úgy, hogy még sosem vezetett korábban".

Bennem ekkor olyan büszkeség áradt szét! De tudod, nem is azért esett olyan jól ez, mert hogy "milyen vagány vagyok, hogy 0 hibaponttal toltam végig", hanem azért, mert ezt elmondták nekem. Ha nem mondják el, akkor is tudom, hogy jól teljesítettem, mert éreztem, érzékeltem. Erre a kommunikációra viszont olyan hála robbant szét a szívemben feléjük, hogy teljesen oda voltam meg vissza. Az embernek nagyon jól tud esni, ha nyíltan közlik vele, hogy valamit kompetensen végez. Nagyon jó megdicsérni valakit, ha egy dolgot jól csinál. Annak is jól esik, aki mondja és annak is, aki kapja. Ebben nagy erő van. Érdemes használni mindennap. :)

Szóval ez a sztori. Tényleg büszke vagyok magamra. Magabiztos voltam, felkészült, és tudtam, hogy sikerülni fog. Egy aprócska kaput hagytam a lehetőségnek, hogy mégis mi lesz, ha nem jön össze, de nem akartam ezen sokat gondolkodni. Sikerülnie kellett, mert, ha nem, heteket kellett volna várni a következő időpontra és az meg szívás. Nem akartam már biciklivel járni dolgozni.... :)

Azt mindenképpen el szeretném mondani, hogy nem mindenhol megy így a vizsga. Valahol tényleg kimennek a forgalomba és úgy kell teljesíteni. Az, hogy velem ez történt és tudok több ilyen esetről is, nem jelenti azt, hogy egész Amerikában így csinálják. A párom például forgalomban vizsgázott.



Erre az eseményre 4 napra volt a születésnapom. Szuper ajándék lett a jogosítvány. Sőt, még egy klassz ajándékot kaptam magamtól, és ez a második bakancslistás tétel, amit említettem korábban: egy saját autó! Esküszöm nem terveztem, hogy pont szülinapra jöjjön össze. :)
Hetekkel korábban elkezdtem nézegetni használt autókat. Találtam is egyet, ami a tesztvezetésen is bevált és árban is megfelelő volt. Pont a születésnapom délutánján hoztam haza a kereskedésből. Ő egy Ford Fiesta SE. Még hihetetlen, hogy megvan a jogsim és saját autóm! Tényleg óriási nagyot ünnepeltem.

A legfontosabb dolgokat sikerült elintézni, hogy beinduljon az élet Amerikában: munkavállalási engedély, munkahely, jogosítvány, autó. Sokkal jobban érzem most magam. Sokkal biztosabb talajon állok. Bárhová költözik az ember, muszáj meglennie bizonyos alap dolgoknak a túléléshez.

Azóta pedig csak úgy suhanok a kis Fordommal az utakon. Klassz egy kocsi és nagyon szeretem vezetni. Tetszik, hogy nagyobb felelősséget kell vállalnom érte, mint amit eddig megszoktam. Világ életemben bicajjal és tömegközlekedéssel jártam, s még mindig furcsa, hogy mostmár nem vagyok semmihez és senkihez kötve, bárhova el tudok menni bármikor. Élvezem ezt a fajta szabadságot. Ha te is vezetsz, akkor pontosan tudod miről beszélek.

Egyébként egyfajta nyugalom van most bennem. Összességében jó felé haladok az életemmel, mentálisan azért eléggé megterhelő volt az utóbbi pár hónap. Nem voltam túl jól. Ennek kapcsán azt vettem észre, hogy bármi történjen is, törekedni kell arra, hogy a dolgok jól menjenek. Mindig tudnod kell, milyen irányba akarsz menni és törekedni kell arra, hogy azon az úton tartsd magad. Ez a gondolatmenet segített átvészelni ezt a nehezebb időszakot és most úgy érzem, hogy sikerült kijönni belőle.

Szerintem mindenkiben megvan a képesség, hogy így cselekedjen. Képesek vagyunk felállítani egy pozitív gondolkodásmódot és csak menni előre annak segítségével. Képesek vagyunk elérni a céljainkat legyenek azok nagyok vagy kisebbek, s, ha ott van az erő és a pozitivitás a lelkedben, akkor mindent át tudsz törni. Ez egy tanulság nekem ebből az időszakból. Minden reggel felkelni úgy, hogy ez egy új nap, igyekezni a különböző frusztrációkat félre tenni, s csak a teendőkre és célokra koncentrálni. Aztán egy nap valahogy kijjebb jössz a fejedből és helyre rázódnak a dolgok.



Köszönöm, hogy itt vagy és, hogy elolvastad ezt a bejegyzést. Ha tetszett, iratkozz fel (az oldal jobb felső sarkában), hogy értesítést kapj a következő posztokról!

Legyen bármilyen nehéz is ez az év, kívánom, hogy legalább ennyi jó érjen téged is! ❤️


Dóri





Mindennapi tartalomért kövess az Instagramon!
Pozitív és motivációs idézetekért itt a Pinterest!
  

Megjegyzések

  1. Gratulálok a sikereidhez! Így ismeretlenül is nagyon büszke vagyok Rád! Motivál a sikered.💕

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések