Miért nem szeretem halogatni a teendőimet?



Érdekes dolog ez az írás. Néha olyan könnyen jönnek a gondolatok, hogy az ujjaim csak úgy suhannak a billentyűzeten. Néha meg 25-ször kitörlöm a félig megírt bejegyzésemet, mert sehogy sem tetszik.

Szeretek írni. Nagyon is. Úgy érzem, amikor nehézségeim vannak vele, akkor is le kell üljek a gép elé és próbálkozni. Nem hiszem, hogy sok értelme lenne napokig vagy esetleg hetekig felé sem nézni, mert éppen semmilyen téma nem fog meg vagy mert nincs kedvem hozzá, annak ellenére, hogy tudom, csinálni kellene. Az sokkal többet ér szerintem, ha az ember nyakon csípi és odatuszkolja magát a számítógépéhez vagy a kis tollához, füzetéhez.

Próbálkozni kell vele. Azt tanultam, hogy minden nap neki kell ülni és gyakorolni kell legalább egy kicsit, mert simán bele lehet jönni. Pár napja azt kezdtem el játszani, hogy elkezdek írni csak úgy, a semmiből és csak írom, ami éppen a fejemben van. Aztán majd kikerekedik belőle valami. Vagy nem. De legalább gyakorlok. 😃

Egyébként majdnem mindennel ezt a hozzáállást próbálom felvenni. Ha valamihez nincs kedvem, pedig tudom, hogy meg kéne tenni, akkor igyekszem önfegyelmet gyakorolni és megcsinálni. Ezek a rendezetlen teendők nagyon hamar fel tudnák ám gyűlni és akkor a nyakadba ömlenek. Viszont nem csak ez velük a baj, hanem az is, hogy amíg nincsenek elvégezve, addig folyamatosan van rajtuk egy pici figyelmed. És ez nem túl jó. Amíg például meg nem írom a következő bejegyzésemet, addig figyelmem van rajta. Egyszerűbb volna minél hamarabb összerakni valamit, s nem halogatni, hogy a hét hátralévő részében ne kelljen ezen pörögnöm. Ezért is tuszkolom magam az írásra. Nem akarok megfutamodni előle csak azért, mert éppen nem érzem magam teljesen motiváltnak. Szeretem csinálni és mindig jó érzésekkel tölt fel.

Aztán van olyan is, amikor egy kellemetlen dolgot kéne megtenni. Ajjaj, ezeket lehet ám igazán halogatni! 😅 Például utálsz mosogatni és csak gyűlik az a sok piszkos edény egymás hegyén-hátán, a végén meg már akkora kupac van ott, hogy annak a látványa riaszt el. Azért is jó minél hamarabb túlesni az ilyesmin, mert sokkal kellemetlenebb helyzetek alakulnak ki belőlük. Ha vonakodsz 5 tányér elmosogatásásától, akkor 15 tányérral sokkal rosszabb lesz a szitu.
Vagy még kellemetlenebb példa az, ha lelkiismeretfurdalásod van, mert hazudtál valakinek és szíved mélyén érzed, hogy meg kéne vele beszélned. Érdemes tényleg minél hamarabb a telefonhoz nyúlni és felhívni az illetőt, mert addig ott fog lógni a levegőben és nyomasztani téged ez az egész, amíg szembe nem nézel vele és nem kezeled.

Nagyon vissza tudnak húzni ezek minket és nem tudunk miattuk a jelenre és a jövőre koncentrálni. Pedig ezekben vannak ám az igazán jó lehetőség. Azt a figyelem-darabot, amit valamilyen dolog ellop tőled, mert még nem csináltad meg, nagyon sok minden másra fel lehetne használni a jelenre és a jövőre vonatkozóan: élvezni a játékot a gyerkőceiddel; élvezni azt a jó könyvet, amit olvasol, megélni a szerelmeddel a meghitt randevútokat. Olyan sok csodás élményt lehet teremteni itt a jelenben. De ezek a lezáratlan, meg nem oldott dolgok képesek a legváratlanabb helyzetekbe bepattani az ember elméjébe és el tudják rontani a pillanatot.

Úgyhogy én mindig igyekszem egyből vagy legalábbis rövid időn belül megcsinálni a teendőimet, igyekszek bátran szembenézni a tetteimmel, amikkel kapcsolatban azt érzem, hogy nem biztos, hogy a leghelyesebben tettem. Sokkal szabadabb és nyugodtabb vagyok ettől a mindennapjaimban. Nagyon kényelmes így lenni.

Minden reggelemet úgy indítom, hogy összeírom az aznapi feladataimat és azon dolgozom, hogy a nap végére mindegyik ki legyen pipálva. Ez segít nekem abban, hogy rendezettebbek legyenek a napjaim és hatékonyabb is legyek. Ez a fránya idő is annyira tud rohanni - nem is értem hova siet - és, ha nem írok ilyen kis listát, akkor estére azon kapom magam, hogy szinte semmit nem csináltam. 😄 Ez meg olyan nyomi érzés! A múlt héten volt két dolog, amit napokon keresztül csak irogattam a listámra, és majd csak a 4. vagy 5. napon vettem erőt magamon. Erre nem mindig vagyok olyan büszke, de talán van egy jó oldala is: folyamatosan ott mutogatja magát nekem, hogy "nézd, el kéne végezz engem, el kéne végezz" és pár nap múlva valami olyasmit mondok, hogy a "egyemegafranc ezt, megyek és megcsinálom most már, mert elegem van". 😄

Szuper érzés úgy álomra hajtani a fejemet esténként, hogy hasznosan telt a napom. Hasznosnak érezni magam nagyon jó. Jobban is szeretem magam, amikor értelmes dolgokat csinálok. Sikereket ad, motivációt, önbizalmat.

Szóval talpra fel, légy szorgalmas és dolgos, ne halogasd a teendőidet, hanem végezd el őket minél hamarabb, hogy büszkébb lehess magadra és, hogy sokkal inkább át tudd adni magad azoknak a pillanatoknak, amikért úgy igazán érdemes élni!

Dóri




Mindennapi tartalomért kövess az Instagramon!
Pozitív és motivációs idézetekért itt a Pinterest!
  

Megjegyzések

  1. Ha van valami komolyabb dolog, sosem tervezem be, hogy pld. holnap lemosom az ablakokat plusz a függönyöket is kimosom, kivasalom. Én attól kiütést kapok. Egyszer csak, a legváratlanabb pillanatban el kezdem csinálni. Nekem ez vált be, mert amit betervezem, azt az életben sem rendezem le, mert "kötelező". Ha elkezdek valamit cselekedni, megteszem az első lépést, akkor viszont magamat nem kímélve végzem el a nem kívánatos feladatot.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó, hogy megtaláltad azt a módszert, ami neked bevált. Ez a lényeg.

      Törlés
  2. Kedves Dóri! Ma találtam rá a blogodra és pont ezt a bejegyzésedet olvasva döbbentem rá, hogy mennyire el kéne végezni azt a fránya mosogatást. Szóval megyek is és elvégzem, azonban előtte leírom mennyire is tetszett az írásod. Csak így tovább!:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések