Tapasztalataim Amerikában - 1. rész


Így két és fél hónap eltelte után megfigyeltem néhány dolgot az Egyesült Államokról. Sőt még magammal kapcsolatban is. Erről szeretnék írni.

Elég kalandosra sikeredett a kiköltözésem. Alighogy megérkeztem a friss és ropogós vízumommal, máris nyakunkba vettük a párommal az országot és mentünk ide-oda. És ez igazából jól is érintett meg nem is.

Február 19-én, kedden jöttem két bőrönddel.
Miután leszálltam, izgalmas volt úgy odaadni az ellenőrnek az útlevelemet, hogy már a vízumomat mutathattam meg neki. Mondta is, hogy "úgy tűnik, akkor már tartósan itt maradsz". Én meg széles mosollyal a fejemen bólogattam, hogy "IGEEEN"!

Érdekes érzés volt bennem. Régóta ide vágytam és nagyon-nagyon akartam ezt. Mégsem volt a lelkemben az a nagy "bumm". Ott volt, de csak kicsit. Ez pedig, azt hiszem azért volt, mert már az erről való álmodozásom elején tudtam, hogy megcsinálom. Bármennyire is éreztem néha azt, hogy nyomi vagyok - tudod, a negatív hangok a fejemben... - akkor is tudtam, hogy egy nap meg fogom csinálni. (Na, jó. A bumm valójában megvolt, amikor megkaptam a vízumot. 😃 Sosem felejtem el!😍)

Szóval abban a pillanatban nem is maga az élmény volt nagy, hanem inkább az önbizalmam nőtt meg ezerszeresére. Igazi kis csoda történik belül, amikor az ember eléri a kitűzött célját.

Másnap reggel nem lustálkodtam, mert jelenésem volt egy időpontra: mentem vizsgázni kreszből a jogsihoz. Ami sikerült is elsőre. Bár egy rövidke füzetet kellett megtanuljak, annyira sokat dolgoztam a repülés előtti 2 hónapban, hogy alig volt időm a tanulásra. Az indulás előtt egy nappal úgy voltam vele, hogy nem izgulok, 14 órát fogok utazni, majd akkor megtanulom. 😃 Így is lett. Nem volt nehéz egyáltalán.

Mostmár van egy átmeneti jogosítványom, amivel vezethetek forgalomban, de csak akkor, ha valaki ül mellettem, aki elmúlt 18 és szintén van jogsija.
Amerikában nem kell az embernek elmennie autósiskolába. Netről megtanulod a kreszt és elmész vizsgázni. Ezután kapsz egy papírt, hogy vezethetsz felügyelet alatt. Az egész vezetés dolgot meg majd valaki megtanítja neked a családból vagy haveri körből. Aztán, ha késznek érzed magad, a gyakorlati vizsgát is leteszed (ezt egy éven belül kell a kresz vizsgától számítva). S meg is vagy. 😀 Ezért lehet látni a filmekben, hogy tiniket a szüleik tanítanak vezetni.

Még aznap a legelső amcsi bankszámlámat is megnyitottuk. Amikor megérkezett a levél benne a kártyával... olyan jóóóóó érzés volt! 💖😊 Még úgy is, hogy alig volt rajta pár dolcsi. 😃

Erre a hétvégére egy 3 napos konferencia lett még betervezve, nem is akárhol. Las Vegasban! Úgyhogy autóba ültünk csütörtök délután és aznap este már Vegasban aludtunk. 😎
A konferencia (10X Growth Conference) óriási volt és nem is kezdődhetett volna jobban az amerikai életem. Nagyon nagy motivációt és lendületet kaptam belőle.
Na, meg ez a Las Vegas!! Érdemes megnézni egyszer mindenképpen! Őrületes nagy a nyüzsgés ott.

Ahogy ezután hazaértünk, pár napot voltunk csak LA-ben, mert megint egy klassz kis kaland jött: elutazni Floridába. Autóval.

Ezért írtam, hogy kalandos lett a kiköltözés. 😄 Nem adtam sok időt magamnak, hogy kényelmesen berendezkedjek ebbe az új környezetbe. Na, de majd így, az utazások után.




A Florida-California út kb 4000 km-es és 7 nap alatt tettük meg. Érintettük Arizona-t, Új-Mexico-t, Texas-t, Louisiana-t, Mississippi-t (igen, a nagy folyón is átmentünk) és Alabama-t.

Csupán néhány helyen álltunk meg nézelődni, mert eléggé ki volt számítva az időnk. San Antonio Texas-ban például kellemes meglepetés volt. Nagyon klassz, barátságos kis hely.

Visszafele terveztünk egyébként több csavargást. Hát, ha tudtuk volna, hogy beüt ez a vírus helyzet, akkor biztos szántunk volna időt már odafele is ilyesmire. 😶 Mert ilyen helyzetben azért nem nagyon akartunk sehova sem mászkálni visszafele jövet.

Floridában 7 hetet voltunk és már ott sem igazán mászkáltunk, mert pont ekkor tetőzött a vírus és ilyen "maradj otthon" akció ment. Sajnáltam, mert a clearwater-i tengerparton szívesen sütkéreztem volna. Állítólag Amerika legszebb tengerpartja. Valóban szép, de sok összehasonlítási alapom nincsen, mert eddig csak LA tengerpartjait láttam. Azoktól amúgy tényleg szebb.

Mivel még nem tudok hivatalosan dolgozni itt, ezért mindenképpen hasznosan akartam tölteni ezt a 7 hetet. Nem szoktam unatkozni és most sem volt erre példa. Mindig van mit csinálnom, mert precízen fel vannak jegyezve, hogy milyen dolgokat kell tegyek ahhoz, hogy elérjem a céljaimat. Elég sok minden van a listán.
Vannak azonban rosszabb napjaim, amikor nincs túl sok erőm hatékonynak lenni, de akkor is haladok valamelyik feladatommal, mégha az ágyban fekszem is. Elég sok időt vesztegettem már a semmittevésre és a rinyálásra. Ezt most már nem akarom.

Alapvetően nem volt túl komfortos érzetem, hogy egy nagy változás után egyből még egy nagy kalandba kezdjek. Emlékszem, 1-2 napig alig bírtam rávenni magam, hogy kimenjek a hotel szobából. 😅
Ezzel a változás nevű dologgal néha küzdök. Az ember nagyon meg tudja szokni a saját kis komfortzónáját, a bejáratott, mindennapos rutinját.
Nem véletlenül állítják a sikeres emberek, hogy ki kell lépni a komfortzónádból ahhoz, hogy elérj dolgokat és fejlődj. Sokat jöttem-mentem életemben, de ezt még sosem éreztem ennyire magaménak, mint most.

Belecsöppeni az amerikai életbe nem olyan egyszerű ám. Ez egy teljesen más közeg, mint Európa, és szinte mindent előlről kell kezdjek. Szerencsére itt van a párom, aki 100%-ig támogat, így ő most a legstabilabb pont számomra. Viszont ez nem elég ahhoz, hogy teljesen jól érezzem magam. Nyakamba kell vennem a várost, mászkálni, tájékozódni a térben. Ez sokat segít, hogy otthonosan mozogjak. Ezáltal tudom meg, hogy hol élek, mi a pontos környezet. Logikus, nem? Ha elmész egy új helyre nem fogod tudni jól érezni magad addig, amíg a lakásban üldögélsz. Fel kell állj és körül kell nézz. Bárhova mentem eddig, ez az akció mindig segített.

Aztán meg ott van a kapcsolatépítés, ami bitang fontos! Elsősorban magyarok után kezdtem el LA környékén kutatni, hogy barátokat szerezzek. Mókás, hogy az egyik szomszédunk a lakóparkban egy kedves, magyar család. 😄

Művész közegben is igyekszem új arcokat megismerni. Ez még inkább fontos, mert ugye ebben a körben akarok majd dolgozni. Összefutottam például egy csajszival, aki a 2011-es amerikai X-faktor élő showjának a versenyzője volt. Eszméletlen jó hangja van!

A kezdetleges frusztráció ellenére szerencsére egyáltalán nem vagyok elveszett. Simán elindulok egyedül is bárhova. Volt, hogy körülnéztem Hollywoodban, amíg a párom dolgozott.

Nagyon érdekes visszatekinteni a régebbi önmagamra, mert pár évvel ezelőtt nem vagánykodtam volna egyedül a hatalmas Los Angelesben. Egyedül féltem volna tőle, mint állat.😆 Szerencsére rengeteget változtam jó irányba, úgyhogy az ilyesmi már nem okoz gondot. Megyek én akármerre mostmár függetlenül attól, hogy jön-e velem valaki vagy nem.😃

Amíg meg nem kapom a munkaengedélyt, ami most a vírus szitu miatt elhúzódik, addig igyekszem önmagamat fejleszteni, tanulni, sportolni. Sőt, még Dániába is vissza fogok menni egy rövid időre, hogy addig is dolgozhassak. Még nem számoltam fel az életemet ott, pont azért, hogy még vissza tudjak menni melózni, amíg az engedélyre várunk. Nem jó ám sokáig munka nélkül lenni...

Ennek a témának két részt szántam. Ez volt az első, s pár nap múlva jövök is a másodikkal - a hazafele úttal és még pár érdekességgel.

Addig is, ha van esetleg kérdésed Amerikával (vagy bármivel) kapcsolatban, hagyj egy kommentet vagy írj egy üzit. Szívesen megválaszolom. 😊

Dóri




Mindennapi tartalomért kövess az Instagramon!
Pozitív és motivációs idézetekért itt a Pinterest!
  

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések